Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány 
|
Elérhetőségek, megközelítés |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Szabályozás |
A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJA
20/2001. (III. 30.) OGY határozat a munkavédelem országos programjáról 1. Az Országgyűlés
megtárgyalta és elfogadta az országgyűlési határozat mellékletét képező
munkavédelem országos programját (a továbbiakban: Program). 2. A Kormány a
Program alapján, annak teljes tartamára évenkénti bontásban, első ízben legkésőbb
a nemzetgazdaság 2001. évi munkavédelmi helyzetéről szóló tájékoztató
jelentés megtárgyalásakor – a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti
szerveivel együttműködve –, a központi költségvetés helyzetének lehetőségeire
figyelemmel, a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet
dolgoz ki a feladatok, a felelősök és a szükséges eszközök, források
meghatározásával. 3. A Kormány a
Program teljesítéséről – időtartamának lejártát követően fél éven belül – az
Országgyűlés részére tájékoztatót készít. 4. Az Országgyűlés
e határozatával felkéri a)
a munkáltatókat és munkavállalókat, hogy tegyenek meg mindent a Programban
megfogalmazott célok megvalósulásáért; b)
a tömegtájékoztató szervek vezetőit és munkatársait, hogy vállaljanak részt a
Program megismertetésében és a munkavédelemre, egészségvédelemre,
egészségfejlesztésre vonatkozó ismeretek terjesztésében; c)
a társadalmi és érdekképviseleti szerveket és az állampolgárokat, hogy
lehetőségeik szerint működjenek közre a Program céljainak megvalósításában. 5. Ez a határozat
a közzététele napján lép hatályba. Melléklet a 20/2001. (III. 30.) OGY
határozathoz A munkavédelem országos programja A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény az állam
feladatává teszi, hogy – a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti
szerveivel egyeztetve – kialakítsa az egészség, a munkavégző képesség
megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos
programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja. Ez a munkavédelem
országos programja, amelynek – középtávú, öt évre szóló cselekvési
rendszerként – célja a jelen munkavédelmi problémáinak megoldása és a jövő
problémáinak megelőzése. 1. A munkavédelem tartalma 1.1. Az ipari fejlődés eredményezte az elmúlt században
azt a felismerést, hogy a munkáltatónak fontos gazdasági érdeke fűződik a
munkavállaló egészségének, biztonságának megóvásához. A műszaki és társadalmi
fejlődéssel a dolgozót fenyegető kockázatok nem csökkentek, hanem éppenséggel
sokasodtak, miközben a gazdaságilag fejlett országokban az ember egyre többre
értékeli az egészségét, biztonságát, jó közérzetét. A munkakörnyezet a legveszélyesebb emberi környezet,
amelynek károsító kockázata 1–3 nagyságrenddel magasabb más környezetekénél.
A kockázatok különféle formákban jelennek meg, a veszélyes gépektől kezdve a
veszélyes anyagokon át egészen a munkakörnyezet lelki és szociális
tényezőiig, ideértve a rossz munkaszervezést, a szociális és higiénés ellátás
hiányosságait, a munkahely emberi tényezőit is. 1.2. Napjainkban az Európai Unió
területén évente mintegy 10 millió munkabaleset következik be, a halálesetek
száma pedig meghaladja a tízezret. (A halálos munkabalesetek 100 000
dolgozóra vetített gyakorisági mutatója északról délre haladva fokozatosan emelkedik
2-től 10-ig. A férfiak baleseti aránya háromszorosa a nőkének, halálozási
arányuk pedig tízszerese.) A foglalkozási megbetegedések okozta halálozásokról
világszerte nincs megfelelő pontosságú statisztika (a világon évente 60–150
millió új foglalkozási megbetegedést regisztrálnak). Ennek oka – egyebek
között –, hogy a betegségek egy része hosszú, esetenként több évtizedes
lappangási idő után jelentkezik, és nem derül ki annak foglalkozási eredete.
Ezzel együtt a legmértéktartóbb becslések szerint a halálos kimenetelű
daganatos betegségek 4%-a foglalkozási eredetű. Ez évente a világon több
százezer, Magyarországon mintegy 1200–1400 munkavállaló halálát jelenti. A foglalkozási betegségek csoportjain túl ismeretesek a
foglalkozással összefüggő betegségek, amelyek számos előidéző tényezője közül
egy a munkakörnyezet, vagyis a munkakörnyezet bizonyos elemei az
érintetteknél növelik az adott megbetegedés kockázatát. E megbetegedések
száma – mértékadó becslések szerint – a foglalkozási megbetegedésekénél két nagyságrenddel
nagyobb. A munkakiesés egy táppénzes napra vetített kára 100 ezer
forint körül van. Ez is jelzi, hogy a hatékony munkavédelem a humánus
szempontokon túlmenően mind az állam, mind a vállalkozások szempontjából
hosszabb távon is hasznos befektetés. 1.3. A modern munkavédelem nem
korlátozódik a munkahelyi balesetek és egészségkárosodások megelőzésére.
Helye és szerepe van már a munkaeszközök és munkahelyek megtervezésénél,
kialakításánál. Másfelől kiterjed általánosságban a dolgozó ember jó közérzetére:
életünk jelentős részét munkahelyen töltjük, ezért a munkavégzéssel
összefüggő testi és lelki közérzet alapvető jelentőségű. A modern munkavédelem a munkakörnyezet humanizálását és az
emberi tényezők messzemenő figyelembevételét igényli. Ez a felfogás
összhangban van a munkáltató és az állam gazdasági érdekeivel, a munkavállaló
és családja érdekeivel, végső soron az egész társadalom érdekeivel. A modern munkavédelem szempontjából meghatározó
jelentőségű az egészségügyi és környezetvédelmi miniszterek 1999. évi londoni
konferenciája, amelynek ajánlásait Magyarország is elfogadta. Ezen
áttekintették a környezet, a munkaegészségügy és a munkabiztonság területén
alkalmazott gyakorlatot, és nemzeti szinten olyan mechanizmusok és feltételek
kialakítását javasolták, amelyek képesek folyamatosan elősegíteni az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek
megteremtését a nemzetgazdaság egyes szereplőinek aktív közreműködésével,
felhasználva a multidiszciplinaritás, illetve a környezeti kóroki tényezők
minimalizálásának elvét is. A modern munkavédelem a következő területeket fogja át: a) A munkahelyek kialakítása és állapota, ideértve a
munkahelyi higiéné követelményeit is. A munkahely nemcsak a munkavégzés
színtere, hanem élettér is, amelynek minősége egész életminőségünk
meghatározó eleme. b) Munkaeszközök. Gépek,
szerszámok, műszaki berendezések, minden eszköz, amelyet a munkavégzés során
használnak. c) Veszélyes anyagok és
készítmények. Több tízezerre tehető azoknak a vegyi anyagoknak a száma,
amelyeket különféle technológiákban felhasználnak. Ezek az anyagok sokszor
már egészen kicsiny mennyiségben is a legkülönfélébb veszélyekkel és
ártalmakkal fenyegetnek, a maró vagy mérgező hatástól egészen az alattomos
rákkeltő vagy magzatkárosító hatásokig. d) A munkaszervezés és a munkaidő.
A dolgozó a munkavégzés során sokféle testi és lelki igénybevételnek van
kitéve. A munkaidő átgondolt szabályozása, a veszélyek és ártalmak között
eltöltött idő megfelelő korlátozása a közvetlen terhelés csökkentésével
fokozza a biztonságot, segíti az egészség megőrzését. A munkaszervezés
általánosabb munkavédelmi szerepének jelentőségét az utóbbi évtizedekben
ismerték fel. A pszichoszociális tényezők hatása, a rossz munkahelyi közérzet
ugyanúgy egészségkárosodáshoz vezethet, mint a közvetlen veszélyek. e) Kiemelt csoportok védelme.
Munkát terhes és szoptató anyák, valamint fiatalkorúak is végeznek, sőt a
munkáltatók egyre nagyobb számban alkalmaznak “megváltozott
munkaképességűeket”. E csoportokat nem kirekeszteni kell a munka világából,
hanem sajátos körülményeiket, toleranciájukat és képességeiket kell
messzemenően figyelembe venni. f) A munkavédelmi szervezet. A
munkáltató érdeke, hogy megfelelő képesítéssel és ismeretekkel rendelkező
munkavédelmi szakembereket foglalkoztasson. Ennél még fontosabb azonban, hogy
a munkavédelem ne elkülönült feladatként jelentkezzék, hanem a biztonság és
egészség védelme, a jó testi-lelki közérzet biztosítása szervesen beépüljön a
munkáltató egész belső szervezési, irányítási rendszerébe. 2. A munkavédelem helyzete Magyarországon 2.1. A gazdasági és társadalmi
közeg a) Magyarországon az 1990-es politikai és gazdasági
rendszerváltozás előtt 15–17 ezer, döntően állami munkáltató foglalkoztatott
mintegy 4,5 millió munkavállalót. A végbement változások következtében
1998-ban közel 800 ezer volt a vállalkozások száma. Közel egymillió munkáltató van hazánkban, de ebből csak
mintegy hatezren foglalkoztatnak ötvennél több munkavállalót és 25 ezren 10
főnél többet. A munkáltatók száma tehát majdnem két nagyságrenddel
növekedett, ezzel egy időben a munkahelyek mérete és létszáma meredeken
csökkent. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a
munkavédelmi jogi szabályozás Magyarországon a szervezett munkavégzés
keretében foglalkoztatottakra vonatkozik, holott a nem szervezett munkavégzés
keretében dolgozók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme,
egészségének és munkavégző képességének megőrzése ugyanilyen fontos. Ez a
populáció (egyéni vállalkozók, családtagok) jelentős létszámot képvisel. E
csoportban is kiemelendők – a tennivalók fontosságát és sürgősségét tekintve
– a mezőgazdasági kistermelők, családi gazdaságok és őstermelők. b) Az állami szerepvállalás megváltozott:
a tulajdonosi funkció helyett a gazdasági szervező, illetve közhatalmi
funkció került előtérbe. Többéves jogalkotási folyamat és érdekegyeztetés
után a munkavédelem jogi szabályozását új alapokra helyezte a munkavédelemről
szóló 1993. évi XCIII. törvény , és fokozatosan megvalósul a hazai
jogszabályoknak, előírásoknak az Európai Unió követelményeivel való
összehangolása. A munkavédelmi szabályozás a
munkabiztonsági és munka-egészségügyi szakmai területet egyaránt átfogja. A
munkával kapcsolatos egészségügyi követelmények meghatározása, valamint az
egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények biztosításában
való közreműködés a munkaegészségügy hatáskörébe tartozik. Az egészségügyről
szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a munkaegészségügy a munkahigiéné és a
foglalkozás-egészségügy két szakterületét foglalja magában. A munkavédelemben a legátfogóbb
jellegű szolgáltató tevékenységet a foglalkozás-egészségügyi szolgálat
nyújtja, mivel a munkavédelmi törvény szerint a szolgáltatás biztosítása
valamennyi szervezett munkavégzésben foglalkoztatott számára kötelező. 1998
végére a szervezett munkavégzésben dolgozók 94%-a részére volt biztosított a
foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás. c) A munkáltatókra és a
munkavállalókra ugyanakkor súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a
munkanélküliség fenyegetése, a kényszerűen magas társadalombiztosítási és
adóterhek miatt. Vonzó a feketegazdaság, ahol a munkavédelmi garanciák még
kevésbé érvényesülhetnek. Fennáll a veszély, hogy a munkavállalók nem
egészséges és biztonságos munkakörülményeket, hanem elsősorban magasabb
béreket akarnak; munkáltatók és munkavállalók között rossz érdekközösség
alakulhat ki, amely a munkavédelmet a gazdaságosság kerékkötőjének tekinti. 2.2. A munkavégzés tárgyi tényezőinek állapota 2.2.1. A munkaeszközök biztonsági állapota Az Országos Munkabiztonsági és a
Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) 1996-ban reprezentatív, minden szektorra
kiterjedő országos felmérésében több mint 280 ezer munkaeszköz biztonsági
állapotát vizsgálta meg. A felmérés alapján a következőket lehetett
megállapítani: a) A munkaeszközök életkora
1996-ban átlagosan 12,1 év volt, és a tapasztalatok szerint ez az adat azóta
sem változott lényegesen. A tőkeszegény vállalkozások a volt szocialista
nagyipar gépeit használják tovább, de nagy számban megtalálhatók külföldről
behozott használt gépek is, amelyek életkora meghaladja az országos átlagot. b) A munkaeszközök 48%-a hazai
gyártású. Ezek életkora 3,5 évvel haladta meg az importból származókét. c) A munkaeszközök 30%-a minősült
jogszabály vagy más előírás alapján veszélyesnek. A munkáltatók körében
nagyfokú tájékozatlanság volt tapasztalható a munkaeszközök, technológiák
veszélyességi besorolásával kapcsolatosan. d) Az időszakos biztonságtechnikai
vizsgálatra kötelezett munkaeszközök 25%-ánál nem végeztették el az
ellenőrzést. Az elvégzett vizsgálatok jelentős része formális volt. A
karbantartásnál a fő cél a termelőképesség megőrzése, a biztonság nem
elsődleges szempont. e) A munkaeszközök biztonsági állapota
14%-ban nem volt megfelelő és 8%-ukat találta a vizsgálat kifejezetten
veszélyesnek a biztonsági berendezés hiánya, meghibásodása, kiiktatása vagy
egyéb ok miatt. Megjegyzendő eltérő
tapasztalatként, hogy a bányafelügyelet ellenőrzései a szilárd ásványbányászat
területén visszajelzik ugyan a munkaeszközök nagy részének korszerűtlenségét,
ám műszaki, biztonsági állapotuk és munkavédelmi megfelelőségük a
rendszeresen végzett karbantartás mellett még kielégíti a vonatkozó
követelményeket. A kőolaj- és földgázbányászat, illetve távvezetéki
szállítás, valamint a gázelosztás területén korszerű munkaeszközöket
alkalmaznak. 2.2.2. A munkavállalók megoszlása
foglalkozás-egészségi osztályok alapján A munkavégzésből eredő
megterheléssel és a munkakörnyezetben jelen lévő kóroki tényezőkkel
összefüggő kockázatok alapján a különböző ágazatok, illetve tevékenységek
helyzete eltérő. (A legkedvezőtlenebb az “A” osztályba tartozók helyzete, ide
tartozik pl. a bányászat és a kohászat.) A munkavállalók megoszlása a foglalkozás-egészségi
osztályba történő besorolásuk szerint 1998 végén (hasonlóan az előző évhez) a
következő volt:
2.3. Személyi tényezők a) A magyar lakosság egészségi
állapota közismerten válságos. A 45–65 életév közötti férfi lakosság
halálozási aránya Európában az első helyen álló FÁK országokat követi. A
daganatos halálozás esetében a WHO felé jelentő 40 ország közül Magyarország
halálozási mutatója a legrosszabb a világon, beleértve a harmadik világ
megbízható statisztikai adatokkal rendelkező országait is. A 30 éves
életkorban még várható élettartam mindössze 36,7 év. A dolgozó emberre
egyrészt a munkavégzésből eredő fizikai, pszichés és mentális megterhelések,
másrészt a munkakörnyezetből származó különböző kóroki (kockázati) tényezők
(fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) hatnak. A munkáltatók és a munkavállalók
értékrendjében az egészség és biztonság sokszor háttérbe szorul. A Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet 1991–1992-ben Magyarországon járt szakértő bizottsága ezt
a mai napig is lényegében érvényesnek tekinthető módon fogalmazta meg a
jelentésében: “az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett. A
nyugat-európai lakossággal összehasonlítva, a biztonság a munka világában nem
szerepel előkelő helyen. A nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal
és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan
fejlődött és ma előkelő helyen áll, a magyar dolgozók között viszont az ilyen
fejlődésnek a csíráit sem sikerült felfedezni. Ma Nyugat-Európában senkinek,
még a munkáltatónak sem jut eszébe, hogy nyíltan megkérdőjelezze az átfogó
munkavédelmi intézkedések szükségességét. A jelenlegi magyarországi
helyzetben viszont a munkáltatótól egyelőre igen távol áll az ilyen attitűd.” b) A fentieket lehet elmondani a
munkavállalók jelentős részéről is. A dolgozó napjainkban nem a lehető
legegészségesebb és legbiztonságosabb munkakörülményekért küzd, hanem a
lehető legmagasabb bérért. Magyarországon nem került még sor olyan
munkavállalói megmozdulásra, amely kifejezetten az egészségtelen vagy
veszélyes munkakörülmények felszámolását követelte volna. c) Emellett mind a munkáltatók,
mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak. A munkavédelem mint
szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek
irányításába, sem az oktatásba. 2.4. A munkabalesetek alakulása a) A munkabaleseti adatok alakulása az elmúlt évtizedben
látszólag kedvező volt. Az 1980-as évek közepétől a bejelentett
munkabalesetek abszolút száma évről évre egyenletesen csökkent. Míg 1989-ben
több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 1998-ban csak 28 688. A
csökkenésben közrejátszott a veszélyes nehézipari ágazatokban folyó
tevékenység visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, tehát a
foglalkoztatottak és a munkahelyek számának csökkenése, valamint sok
munkahelyen a termelés intenzitásának visszaesése. Az utóbbi évek adatai (az OMMF
által felügyelt munkáltatóknál) a következők:
* Korrigált adatok (a KSH adatai az úti baleseteket is
tartalmazzák). ** KSH évkönyv adatai: alkalmazottak, szövetkezeti tagok,
társas vállalkozás tagjai. Ugyanakkor az ellenőrzések
tapasztalata szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott. Az 1998.
évben először megállt a munkabalesetek számának több mint egy évtizede tartó
egyenletes csökkenése. Ez jelzi, hogy a gazdaság élénkülésével a munkahelyi
veszélyek és ártalmak fenyegetése fokozottan fog jelentkezni. Az 1000 főre
jutó munkabalesetek száma kevéssé változott. b) A halálos munkabalesetek száma
másként alakult: miközben az abszolút szám csökkent, kivéve az 1998. évet, a
100 ezer foglalkoztatottra vetített számadat 1991 óta nagyjából állandó. c) A balesetek számadatait csak
fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérőjének. 1995-ben
az OMMF országos célellenőrzés során vizsgálta meg, hogy a munkáltatók
bejelentik-e a munkabaleseteket. Azóta is igaz az akkori megállapítás, hogy a
balesetek legalább 25%-át nem jelentik be, tehát a munkabalesetek számának
látszólagos csökkenése összefügg a bejelentési fegyelem lazulásával is. Az
eltitkolás egyik oka a nagy súllyal jelen levő feketegazdaság, az ott
bekövetkező balesetekről azonban – egy-egy halálos vagy súlyos balesetet
kivéve – még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. A munkavállalót nem
foglalkoztató egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem terjed ki a
munkavédelmi szabályok hatálya, ezért az őket érő munkabalesetekről
egyáltalán nincs információ. A bányafelügyelet ellenőrizte területre nem
jellemző a munkabalesetek eltitkolása vagy a bejelentési kötelezettség
elmulasztása. 2.5. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott
expozíciós esetek alakulása A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós
esetek alakulása a munkahelyek egészségkárosító hatásának egyik jellemzője
lehet. A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó foglalkozási
betegségek számának alakulása a következő:
* Az
adatok forrása: KSH. A 10 000
alkalmazottra jutó bejelentett megbetegedések megoszlása a legfontosabb ipari
ágazatok szerint:
Ezek a
számok az Európai Unió tagországaiban regisztrált gyakoriságokhoz nem
hasonlíthatóak, ugyanis azokban – az 1996 óta hasonló foglalkozási-betegség
lista ellenére is – más a betegségek definíciója, más a bejelentések kivizsgálásának
és elfogadásának rendje, és eltérőek a társadalombiztosítási következmények
(kártalanítás) is. A nálunk
gyakran bejelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is
első helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási
fertőző, majd a bőrbetegségek; hazánkban viszont ritka a foglalkozási asztma
és az ergonómiai tényezőkre visszavezethető mozgásszervi megbetegedések
bejelentése. Ennek valószínű oka az, hogy Magyarországon egyik
betegség(csoport) sem kártalanítandó. A
foglalkozási megbetegedések egy részének hatékony megelőzési lehetősége a
fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak
annak lehetőségét jelzi. Amennyiben ebben a szakaszban munkáltatói intézkedés
történik, foglalkozási megbetegedés nem alakulhat ki. A fokozott expozíciós
esetek bejelentési kötelezettségét 1981-ben a világon először Magyarországon
írta elő jogszabály. A
bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó fokozott expozíciós esetek számának
alakulása a következő:
* Az
adatok forrása: KSH. Ez az adatsor az Európai Unió tagországaiban lévő
helyzethez nem viszonyítható, ugyanis hasonló bejelentési rendszert a
98/24/EU irányelv csak 2002-re irányoz elő. 2.6. A munkavédelem szabályrendszere a) A munkavédelem szabály- és intézményrendszerét
alapvetően a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemről szóló 1993.
évi XCIII. törvény határozza meg. Emellett kiemelt jelentősége van az
egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek , az Állami Népegészségügyi
és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvénynek és a bányászatról
szóló 1993. évi XLVIII. törvénynek. Az állam szerepénél és feladatainál fogva
meghatározó jelentőségű. Az állami irányítás kettős: egyrészt a
nemzetgazdaság egészére kiterjedő funkcionális, másrészt meghatározott körben
egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás. b) A munkavédelmi
jogszabályrendszer alapvetően, tartalmilag összhangban van az Európai Unió
szabályrendszerével. A jogharmonizáció ütemesen halad, és a teljes jogharmonizáció
2002-ig megvalósul. c) Magyarország néhány kivétellel
ratifikálta a munkavédelemmel összefüggő legtöbb fontos nemzetközi munkaügyi
egyezményt. 2.7. A munkavédelem állami intézményrendszere a) A munkavédelemről szóló törvény
alapján az állami feladatok végrehajtásáért felelős az Országgyűlés és a
Kormány, a szociális és családügyi miniszter és a felügyelete alatt működő
OMMF, az egészségügyi miniszter és a felügyelete alatt működő Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), a gazdasági miniszter és a
felügyelete alatt működő Magyar Bányászati Hivatal (MBH). A munkabiztonság
területén jelentős szerepe van a gazdasági miniszter felügyelete alatt működő
Műszaki Biztonsági Főfelügyeletnek. A fegyveres erőkre és rendvédelmi
szervekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a
munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet. b) A jogi szabályozás a klasszikus
munkavédelem két fő pillérét, a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet
egységben kezeli. A munkavédelmet irányító és ellenőrző hatóságok viszont
megosztottak. A hatósági ellenőrzés az ÁNTSZ, az OMMF és az MBH keretében,
egymástól különálló, három miniszter irányítása alatt működő szervezetekre
épül. A hatóságoknak annak függvényében, hogy munkaegészségügyi vagy munkabiztonsági
előírások tartoznak a hatáskörükbe, szükségképpen eltérőek a prioritásai,
ellenőrzési céljai, munkamódszerei. 2.8. A munkavédelmi érdekegyeztetés, érdekképviselet A munkavédelmi érdekegyeztetés és érdekképviselet
intézményrendszere a munkavédelemről szóló törvény hatálybalépése óta mind
országos, mind munkahelyi szinten funkcionál. Országos szinten funkcionál a
munkavédelmi törvény által létrehozott, széles körű jogokkal felruházott,
tripartit összetételű Munkavédelmi Bizottság, amely saját ügyrend szerint
működik. Önálló működési forrásait jogszabály jelenleg nem biztosítja.
Működésében az utóbbi időben zavarok voltak tapasztalhatóak, néhány
jogszabály – részben a felgyorsult jogharmonizációs folyamat miatt is – a
Bizottság megkerülésével került kihirdetésre. Helyi szinten a munkavállalóknak 1994-től kezdve törvény
erejénél fogva lehetőségük van munkavédelmi képviselő választására. Ez az
intézmény folyamatosan bővült, különösen azokon a munkahelyeken, ahol a
szakszervezetek is felkeltették az igényt a munkavédelmi érdekképviselet
intézményesítésére. A képviselők megfelelő tevékenységi lehetőségét és
védelmét jogszabályok biztosítják. 3. Stratégiai alapelvek A Program stratégiája egyenrangú,
egymással összefüggő alapelvek érvényesítésével valósítható meg, amelyek a
következők: 3.1. A fenntartható fejlődés A modernizáció, a teljesítmények, a termelési és
szolgáltatási eredmények fokozása, a fejlődés csak fenntartható módon
történhet. A gazdasági fejlődésnek nem szabad olyan módon és mértékben elhasználnia
az emberi erőforrásokat, hogy a későbbiekben azok hiánya váljék a fejlődés
gátjává. Ezért a munkahelyi biztonság és egészség védelmére, a munkahelyi
kockázatok minimalizálására irányuló intézkedések az emberi erőforrások
védelmeként a fenntartható fejlődés stratégiai elemei. 3.2. Az elővigyázatosság elve Az emberi munkatevékenységek bővülésével, az újabb és
bonyolultabb termelési rendszerek, technológiák alkalmazásával növekednek és
sokasodnak az ezekből eredő kockázatok. A kockázat csökkentése érdekében
minden olyan esetben, ahol nem zárható ki a súlyos vagy visszafordíthatatlan
egészségkárosodás, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni: bizonytalanság
esetén a lehető legkedvezőtlenebb kimenetellel, a legnagyobb elképzelhető
kockázattal kell számolni, és annak elhárítására vagy kezelésére felkészülni.
Jellemző példa a veszélyes vegyi anyagokkal, a biológiailag aktív
készítményekkel, a nukleáris technológiákkal kapcsolatos kockázat. 3.3. A megelőzés elve A fenntartható fejlődés, a kockázatok társadalmilag
elfogadható szintre csökkentése feltételezi a megelőzés mint alapelv
érvényesítését: a munkavédelmi tevékenységnek minden téren és minden szinten
elsősorban a káros hatások kellő időben történő megelőzésére kell irányulnia,
nem pedig utólagos kezelésükre, mert csak így óvható meg az ember élete,
biztonsága, egészsége. Ugyanakkor a munkavédelemnek segítenie kell a
technológiai fejlődést, az ember- és környezetbarát termékek elterjesztését
is. 3.4. Partneri viszony A korszerű munkavédelem kialakítása és megvalósítása során
partneri viszonyt kell kialakítani az abban érdekelt szereplőkkel: minden
résztvevőnek meg kell teremtenie a másik fél számára szükséges feltételeket
annak érdekében, hogy az teljesíthesse együttműködési kötelezettségét. Ennek
a partneri viszonynak – a felelősségek pontos elhatárolása mellett – ki kell
terjednie az állami, közigazgatási szervek, a munkáltatók és a munkavállalók
érdekképviseleti szervei, a munkahelyi biztonsághoz és egészségvédelemhez
kapcsolódó, a munka világát érintő rokon területek (tűzvédelem,
környezetvédelem, műszaki biztonság, közegészségügy, társadalombiztosítás,
szabványosítás, termékbiztonság, fogyasztóvédelem stb.) közötti hatékony és
folyamatos együttműködésre. 4. Stratégiai fő irányok 4.1. A munkavédelem stratégiai céljaként gondoskodni kell
arról, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a
társadalmilag elfogadható mértéket. Ehhez az állami irányítás
eszközrendszerével elő kell segíteni a biztonságos és egészséges munkavégzés
feltételeinek megteremtését. 4.2. A stratégiai cél eléréséhez
szükséges – a meglevő kedvezőtlen munkakörülmények felszámolása,
illetve hatásának mérséklése; – a kedvezőtlen munkakörülmények újratermelődésének
megakadályozása; – a műszaki, gazdasági, társadalmi változásokkal a munka
világában megjelenő új veszélyek, ártalmak feltárása és megelőzése. 4.3. Fontos nemzetgazdasági érdek – a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkenése; – a munkavégzésből és a munkakörnyezetből eredő vagy
azokkal összefüggésbe hozható egészségkárosodások számának és súlyosságának
csökkenése; – a fizikai és pszichoszociális értelemben is jó
közérzetet biztosító munkakörnyezet kialakítása. 5. A célok megvalósítását szolgáló feladatok 5.1. A munkáltatóknak gazdaságilag
közvetlenebb módon érdekeltté kell válniuk a munkavédelemben. Ennek
érdekében: a) el kell különíteni a munkahelyi
egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát; b) az elkülönített ágon belül
differenciált járulékrendszert kell kialakítani, amelyben megfelelő
veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a
munkavégzés kockázataival, és függenek a bekövetkezett munkabalesetek és
foglalkozási megbetegedések alakulásától. 5.2. Az elkülönített biztosítási ág kialakítása és
működésének megindulása után a) a munkavédelmi követelményeket és a biztosítási ágat
megfelelő differenciálással ki kell terjeszteni az egyszemélyes
vállalkozásokra is; b) a foglalkozási betegségek kártalanítási rendszerét meg
kell változtatni. Jelenleg a bejelentendő foglalkozási betegségeknek mintegy
harmada tartozik a baleseti ellátásra jogot adó betegségek csoportjába. Ez
indokolatlan diszkriminációt eredményez a foglalkozási betegségek között (a
nem kártalanítandók bejelentése gyakran emiatt is marad el), és szakmai
szempontból nem indokolható. 5.3. Meg kell valósítani a munkavédelem területén a) a teljes és folyamatos jogharmonizációt az Európai
Unióval, b) az összhangot a nemzetközi egyezmények és a hazai
előírások között, c) a hazai jogalkotás munkavédelmen belüli, illetve a
munkavédelem és a rokon területek belső összhangját, d) a joganyag ötévenkénti felülvizsgálatát és indokolt
korrekcióját. 5.4. A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme
érdekében hosszabb távon a) a foglalkozás-egészségügyi
szolgálatok munkájának multidiszciplináris jellegét fokozni, szakmai
színvonalát emelni kell; ehhez elsődleges fontosságú a hatásos
minőségbiztosítási rendszer kialakítása, a megfelelő színvonalú képzés és
átképzés; b) ki kell alakítani a
foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a háziorvosok együttműködésének
hatékony rendszerét a munkával összefüggő egészségkárosodások feltárása
érdekében, és figyelemmel kell kísérni a foglalkozási betegségben szenvedő
vagy fokozott expozíciónak kitett dolgozók további sorsát; c) mind az állami munkavédelmi
ellenőrző tevékenységnek, mind a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok
munkájának elsősorban az akkreditált laboratóriumokra kell támaszkodnia; d) a megelőzés hatékonyabbá tétele,
a kockázatkezelés felgyorsítása érdekében ki kell alakítani a munkavégzéssel
és a munkakörnyezettel kapcsolatos veszélyek, kockázatok országos
nyilvántartását; e) a munkabiztonsági és
munkaegészségügyi kutatások intézményi kapacitását meg kell erősíteni; f) figyelembe véve a hazai
munkavédelmi helyzet sajátosságait, rendszeresen át kell tekinteni és meg
kell határozni azokat a területeket, amelyeken a prioritások kijelölését
követően epidemiológiai vizsgálatok szükségesek, és meg kell indítani a
foglalkozási betegségek megelőzésére irányuló rövid és középtávú munkavédelmi
kutatási programokat; g) a munkavállalók megmaradt
munkaképességének hasznosítása végett ki kell alakítani a foglalkozási
rehabilitáció komplex és hatékony gyakorlatát. A megváltozott munkaképességű
munkanélküliek további foglalkoztatásának elősegítése érdekében
együttműködést kell létrehozni a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a
munkaügyi központok között. 5.5. Intézkedéseket kell tenni a munkavédelmi
(munkabiztonsági és munkaegészségügyi) képzés rendszerének korszerűsítésére.
Ennek keretében: a) át kell tekinteni, hogy a
munkavédelmi képzési követelmények hogyan érvényesülnek a felsőoktatás
gyakorlatában, és annak alapján megtenni a szükséges intézkedéseket a
munkavédelem kellő hangsúlyának biztosítása érdekében, b) javítani kell a
munkaegészségügyi szakemberek képzését, továbbképzését, fejleszteni kell az
oktatás módszereit, ideértve a korszerű szakorvosképzést és ápolóképzést, a
munkahigiénikus képzést és a munkaegészségügyi felügyelők képzését is, c) ki kell alakítani a munkavédelmi
középfokú, illetve felsőfokú szakemberek iskolai jellegű képzési rendszerét,
amely az általános, illetve a középiskola után lehetőséget ad szakirányú
graduális végzettség megszerzésére, felülvizsgálva a munkavédelmi
ismeretanyagát, d) változatlanul meg kell hagyni a
posztgraduális képzési lehetőségeket, megtisztítva azok profilját,
felülvizsgálva a munkavédelmi ismeretanyagát, e) ki kell alakítani annak
lehetőségét, hogy a középfokú végzettséggel és kiemelkedő szakmai
tapasztalattal rendelkezők megfelelő követelmények teljesítése esetén
felsőfokú szakirányú végzettséget szerezhessenek, f) támogatni kell a munkavédelmi és
a foglalkozás-egészségügyi szakemberek továbbképzését. 5.6. Annak érdekében, hogy a munkavégzés rövid és hosszú
távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket: a) Csökkenteni kell a veszélyes
anyagok és készítmények (ideértve a növényvédő szereket is) gyártásával,
szállításával, kezelésével, megsemmisítésével járó veszélyeket, elsősorban az
információ, az ellenőrzés és ügyvitel (bejelentés, nyilvántartás,
veszélyesanyag-kataszter stb.), valamint a kockázatértékelés segítségével. b) Fokozni kell az elsődleges
megelőző tevékenységet, a munkahelyi expozíció csökkentését, elsősorban a
humán rákkeltők (beleértve az azbesztet és a viniklorid-monomert), az
allergének és a zaj esetében. c) A foglalkozási betegségek
bejelentésével kapcsolatban biztosítani kell az új megbetegedésfajták
(optimálistól eltérő igénybevétel, fokozott pszichés terhelés, hát- és
deréktáji megbetegedések stb.) bejelentését, kivizsgálását és a megfelelő
intézkedések megtételét. d) A nem fertőző betegségek
epidemiológiai nyilvántartása során egyes, foglalkozással összefüggő
(mindenekelőtt légzőszervi, mozgásszervi, keringési és neuropszichiátriai)
betegségek nyilvántartásának a megelőzés érdekében prioritást kell
biztosítani. e) Javítani kell a biztonságot az
építkezési, szerelőipari, karbantartási munkahelyeken, különösen műszaki
intézkedéssel, oktatással-képzéssel, munkaszervezéssel, az ellenőrzés
fokozásával, tanácsadással, felvilágosító akciók szervezésével. f) Fokozni kell a gázmérgezések és
a levegőt kiszorító gázok okozta halálos balesetek elleni megelőző
tevékenységet. g) A kisvállalkozások, egyéni vállalkozások,
a mezőgazdasági önálló foglalkozás sajátos kockázatait csökkenteni kell: – képzéssel és oktatással, – médiaprogramokkal, – tanácsadói hálózat
működtetésével, – ágazati egészségmegőrző programok
kidolgozásával és végrehajtásával. 5.7. Át kell tekinteni a munkahelyi
egészséggel és biztonsággal kapcsolatos pótlékok létjogosultságát, és – az
érintett munkavállalók jogsérelme nélkül – következetesen érvényesíteni kell
azt az elvet, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató nem adhat pénzbeli vagy
egyéb megváltást. 5.8. A Program gyakorlati megvalósításához szükséges a) a munkavédelem állami
tájékoztató rendszerének kialakítása – különös tekintettel a kis- és
középvállalkozásokra –, amely gyors, érdemi, szakszerű és olcsó munkavédelmi
információt tud adni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak; b) a munkáltatók közép- és felső
vezetése részére a megelőzési szempontú komplex, multidiszciplináris
munkavédelmi ismeretek biztosítása; c) a munkavédelmi célú kutatások,
fejlesztések állami erőforrásokkal történő támogatása; d) a költségvetési tervezés során a
munkavédelmi feladatok elkülönített megjelenítése a minisztériumok és
országos hatáskörű szervek elemi költségvetésében. 5.9. Az állami ellenőrzés
szintjének emelése és hatékonyságának javítása érdekében bővíteni kell a
munkavédelmi – mind a munkabiztonsági, mind a munkaegészségügyi – ellenőrzési
kapacitást, meg kell teremteni a korszerű hatósági ellenőrzéshez szükséges
tárgyi feltételeket, ki kell alakítani a munkakörülmények, kockázatok
megismerésére és nyomon követésére alkalmas hatósági információs rendszert,
valamint javítani kell az ellenőrzést végzők szakmai képzését, továbbképzését
és szervezeti együttműködését. 5.10. A Programból adódó teendők
finanszírozásába az állami költségvetés mellett be kell vonni a) a munkaerő-piaci, valamint és az
egészség- és nyugdíjbiztosítási alapok meghatározandó részét, b) a nemzetközi támogatási
forrásokat, c) egyéb hazai céltámogatásokat és
pályázat útján elérhető forrásokat, d) civil támogatásokat. 5.11. Elő kell segíteni a
munkavédelmi képviselők választását, biztosítva képzésüket, folyamatos
tájékoztatásukat és munkajogi védelmüket. Meg kell vizsgálni, hogy szakmai
indokok alátámasztják-e az 50 főnél többet foglalkoztató munkáltatónál a
munkavédelmi képviselő(k) választásának kötelezővé tételét. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
